Rádió- és TV-állomás operaház báltermének színpadi hátterének táncterve

Ha jó munkát szeretne végezni a professzionális színpadi világítás konfigurálásában, először meg kell értenie a színpadi világítás általános világítási pozícióit. Ez a konfiguráció helyes kiválasztásának fontos része. 1. Felületi világítás: A közönség elejéről a színpadra vetített fény, amelyet elsősorban a karakterek elülső megvilágítására, valamint a színpad alapvető fényterítésére és festésére használnak.

2. Pofon: A színpad mindkét oldalán elhelyezkedő, a színpadra ferdén vetített fény felső és alsó rétegre oszlik. Főként a felületi megvilágítást segíti, erősíti az arcvilágítást, és fokozza a szereplők és a díszletek háromdimenziós hatását. 3. Oszlopfény (más néven oldalsó fény): A színpad mindkét oldaláról vetített fényt elsősorban a szereplők vagy a díszletek két oldalának megvilágítására használják, a háromdimenziós hatás és a körvonalak fokozása érdekében. 4. Felső fény: A színpad tetejéről a színpadra vetített fény egy felső fénysorra, két felső fénysorra és elölről hátrafelé haladó három felső fénysorra oszlik. Főként a színpad általános világítására használják, a színpad megvilágításának fokozására.

Ugyanakkor számos fixpontos díszlet- és kellékvilágítás létezik, amelyeket főként felülről történő megvilágítással oldanak meg. 5. Háttérvilágítás: A színpad ellentétes irányából vetített fény (például felülről, hídról stb.) kiemelheti a szereplők és a díszletek körvonalait, fokozhatja a háromdimenziós hatást és az átlátszóságot, valamint speciális fényforrásként is használható. 6. Hídvilágítás: A színpad mindkét oldalán található felüljárókról a színpadra vetített fény főként az oszlopvilágítás segítésére és a háromdimenziós hatás fokozására szolgál.

7. Lábfény: A színpad előtti platformról a színpadra vetített fény főként a felszíni megvilágítást segíti, és kiküszöböli a magas pozíciókban, például felületi fény által megvilágított karakterek arca és állkapcsa által létrehozott árnyékokat. 8. Égbolt és föld megvilágítása: az ég tetejéről és aljáról az égre vetített fény, főként az égbolt megvilágítására és színváltozásaira használják. A jelenleg használt fények teljesítménye általában 1200W-1500W/db. 9. Áramló fény: a színpad mindkét oldalán elhelyezett áramló fényállványon található, főként a hídvilágítást segíti, és kiegészíti a színpad mindkét oldalán lévő fényt vagy más speciális lámpákat.

10. Fényirányítás: A nézőtérről vagy más pozíciókból érkező fénypozíciót elsősorban a színészek teljesítményének nyomon követésére vagy egy adott fény kiemelésére használják, valamint a műsorvezetők számára is. A színpadi művészet közeli felvétele és befejező simítása. Általában 575 W-os, 1200 W-os, 2500 W-os és 4000 W-os típusokban létezik. A színváltó kialakításának előmozdítása jelentősen leegyszerűsíti a színpadi lámpák számát, csökkenti a világítótestek munkaigényét és megtakarítja a beruházási összeget. Ezért nélkülözhetetlen eszköz a jelenlegi színpadi konfigurációhoz. Jelenleg főként mechanikus színváltók és motoros színváltók léteznek. Kétféle színváltó létezik.

1. Színpadi mechanikus színváltó: Egyszerű kialakítású és alacsony árú. Az 1980-as évek közepén és az 1990-es évek közepére jellemző termék volt, és mára a kivezetés szélére került. 2. Színpadi számítógépes színváltó: Az utóbbi években kifejlesztett új típusú színváltó. Nemzetközi szabványú DMX-512 jelkimenettel rendelkezik, dedikált vezérlővel vezérelhető, és számítógépes fényerő-szabályozó állomáshoz is csatlakoztatható. Számos üzemmóddal, nagy pontossággal, nagy kapacitással, nagy vezérlési távolsággal és egyéb jellemzőkkel rendelkezik, így a jelenlegi piacon a színváltók mainstream termékévé vált. Jelenleg a piacon lévő fényerő-szabályozók főként analóg és digitális fényerő-szabályozók, jellemzőik a következők: 1. Analóg fényerő-szabályozók: analóg fényerő-szabályozó technológiát használnak, a kimeneti jel 0-10V egy az egyben kimenet.

Az analóg fényerőszabályzók általában egyszerű kialakításúak, kevesebb vezérlő áramkörrel és gyenge fényerő-görbékkel rendelkeznek, de a piaci áruk viszonylag alacsony, és könnyen megtanulhatók és elsajátíthatók. Az 1970-es évek végétől az 1990-es évek közepéig voltak a mainstream termékek. A leggyakoribbak a 3-utas, 6-utas, 9-utas, 12-utas, 18-utas, 24-utas, 60-utas, 120-utas stb. Az egyes vezetékek teljesítménye többnyire 8 kW, de vannak 2 kW, 4 kW stb. vezetékek is. A kisebb vezetékek többsége integrált gép, a nagyobb vezetékek pedig osztott gépek. 2. Digitális fényerőszabályzó: audio chip technológiát és DM512 digitális jelet használ.

A digitális fényerőszabályzó konzolok könnyen használhatók (különösen nagy áramkörök esetén), fényerőszabályzó funkciójuk, biztonsági mentési funkciójuk, csoportosítási funkciójuk, fényerő-görbéjük stb. felülmúlja az analóg fényerőszabályzó konzolokat, teljesítményük és áruk is kedvező, így nagyon népszerűek a felhasználók körében. A leggyakoribbak a 12-es, 36-os, 72-es, 120-as, 240-es, 1000-es stb. típusú konzolok, amelyek mindegyike többnyire 2 kW, 4 kW, 6 kW, 8 kW teljesítményű. A lámpa helyzetének, a lámpa jellemzőinek, a vezérlőberendezéseknek és a színváltónak a megértése után a megfelelő felhasználási tervet a megfelelő jellemzők, a felhasználási skála mérete, a lámpa összetettsége és egyszerűsége alapján tervezheti meg, és a helyi körülményekhez igazíthatja az intézkedéseket.