Tabutémák, amelyeket figyelembe kell venni a külföldről finanszírozott vállalkozások színpadtervezésének alkalmazásakor

Egyszerűen fogalmazva, a tabuk olyan emberek, dolgok vagy dolgok, amelyeket a hétköznapi embereknek kerülniük kell. A nemzetközi integráció esetében egyre több külföldi finanszírozású vállalkozás működik Kínában. Amikor ilyen vállalkozások éves találkozóit vagy rendezvényeit rendezi, figyelembe kell vennie a különböző országok kulturális különbségeiből adódó tabukat. A különböző országoknak és régióknak eltérő kulturális hátterük, vallási hiedelmeik, szokásaik, erkölcsi elképzeléseik és életmódjuk van, így megvannak a saját kedvenc vagy tabu mintáik és a hozzájuk tartozó szabályozásaik is. Csak akkor lehet elnyerni a helyiek tetszését, ha a tánc szépségének kialakítása ezekhez igazodik.

A tabuk a következő jellemzőkkel is rendelkeznek: A tabuk politikai jellegűek: külföldi finanszírozású vállalatokkal való együttműködés során a színpadművészet tervezésének a politikát is figyelembe kell vennie. Sok tabu különböző politikai célokból és politikai álláspontokból fakad; a tabuk nemzeti jellegűek: tervezéskor figyelembe kell venni a másik fél nemzetiségét? Melyek ennek a nemzetnek a tabui? A tabuk vallási jellegűek: sok tabu vallási okokból fakad. A kereszténységnek, a buddhizmusnak és az iszlámnak mind megvannak a saját tabui; a tabuk regionális jellegűek: ugyanabban az országban nem feltétlenül ugyanazok a tabuk vannak, és a különböző régiókban eltérőek a tabuk; a tabuk hagyományos jellegűek: a különböző etnikai csoportokban eltérőek a tabuk. A kulturális cserék során figyelmet kell fordítani a másik fél tabuira; a tabuk szerződéses jellegűek: a díszlettervezőknek mindig figyelniük kell a tabuk változásaira. 1. Számtabu. Például a "4" és a "9" számok tabu Japánban. Ezért a japán vállalatok éves találkozóin nem használható a "4" mértékegység, mint például a 4 világítódoboz és a 4 díszletfilm esetében. Az ügyfelek nem lesznek szívesen látottak (közelebbről, én személy szerint nem fogok japán cégek éves találkozóit tartani); az európaiak és az amerikaiak tabunak tartják a "13"-ast, ez az elismerés viszonylag gyakori.

2 Jelek és minták tabutémái A jelek és minták tabutémáit általában karakterek, állatok, növények és geometriai alakzatok tabutémáira osztják: Az arab országok tiltják a hatszögletű csillagminták használatát. Mivel a hatágú csillag mintázata hasonló az izraeli zászló mintázatához, az arab országok nagyon undorodnak és tabutémának tekintik a hatágú csillagmintás dolgokat. Az iszlám országokban tilos a disznó vagy disznószerű mintázat, például a medvék és a pandák a templomokban.

Nagy-Britannia nem szereti a nagy portrékat. Kerülje az elefántok és kecskék használatát, de a fehér macskákhoz hasonlóan; a franciákhoz hasonlóan Nagy-Britannia is gonosz madaraknak tekinti a pávákat, a lovakat pedig a bátorság szimbólumának. Brazíliában betiltották a lila mintákat, mert a lilát temetéseken használják.

Szaúd-Arábia idegenkedik a borosüvegek, templomok és keresztek képeivel ellátott tárgyaktól. Németországban tilos a horogkeresztre és a horogkeresztre emlékeztető szimbólumok jelölése. Líbiában a vállalkozásoknak tilos a disznóminták, valamint a női test mintáinak használata.

A franciák a lovakat a bátorság szimbólumának tekintik; a franciák kerülik a diót, az ásót és a krizantémot. A pávákat gonosz madaraknak tartják, a darukat és a teknősöket pedig tabunak. A svájciak tabutémában részesítik a baglyokat.

Ráadásul, a macskákat baljóslatúnak tartó belgákat leszámítva, a legtöbb európai szereti a fekete macskákat. Ráadásul a háromszöget nemzetközileg figyelmeztető jelnek tekintik, így a szabályos háromszögminta általában nem jelenik meg. Például a pávát, az igazi főnixet, amelyet a kínaiak imádnak, Indiában az „érzékiség” szimbólumának tekintik.

3 Színekkel kapcsolatos tabutémák A különböző nemzetiségeknek eltérő szokásaik és vallási meggyőződésük miatt eltérő tabutémáik vannak a színekkel kapcsolatban. A „Tedd úgy, ahogy a rómaiak teszik” és a „Változz úgy, ahogy a rómaiak teszik” szlogenek mellett a színpadtervezésnek figyelembe kell vennie a különböző országok vagy etnikai csoportok színekkel kapcsolatos kedveléseit és nemtetszését is, hogy elkerülje a felesleges kiskapukat. Az ilyen külföldi finanszírozású vállalkozások tevékenységeinek tervezésekor a világ minden országának élő szokásai szerint kell kiválasztani a megfelelő színeket.

A különböző országok eltérően tekintenek a színekre. Japán kerüli a zöldet és a pirosat kedveli, az amerikaiak az élénk színeket kedvelik, és kerülik a lilát; a muszlimok különösen gyűlölik a sárgát, mert a zöldhöz hasonlóan a halált szimbolizálja, és úgy gondolják, hogy elűzheti a betegségeket; a brazilok a lilát szomorúnak, a sötétbarnát pedig baljós előjelnek tartják, és rendkívül undorító; a franciák az élénk színeket nemesnek és népszerűnek tartják; a svájciak a feketét a gyász színének tartják, de a pirosat, a szürkét, a kéket és a zöldet kedvelik; a hollandok a narancsot élénk színnek tartják, a narancs és a kék színek az ország színeit jelképezik. A dánok a pirosat, a fehéret és a kéket kedvező színeknek tartják.

Az olaszok a lilát negatív színnek tartják, a világos színeket inkább ruházathoz, kozmetikumokhoz és luxuscsomagoláshoz használják, az élénk színeket pedig az élelmiszerekhez és játékokhoz. Az egyiptomiak a kéket ördögnek tartják és a zöldet kedvelik; az indiaiak a pirosat; az osztrákok és a törökök a zöldet kedvelik, míg a franciák, belgák és bolgárok utálják a zöldet. A mongolok utálják a feketét.