A világítástervezés alapjai

1. A fény művészi funkciója (1) A fényművészet eredete A napsütés, a holdfény, a csillagfény és a tűzfény végigkíséri az ősemberek életét. A felkelő nap váltakozik a lenyugvó nappal, és a nappalok és éjszakák körforgása is változik. Az ősemberek a fény fürdőjében növekedtek és szaporodtak. A tűz feltalálása és használata az emberiséget a civilizáció új szakaszába emelte. A tüzet nemcsak világításra, fűtésre és ételek grillezésére használják. Az örömteli és vidám arcok, a táncoló fáklyák füzére tűzkígyó sárkányt alkot, amely az emberiség korai napjaiban a fény által formált ősemberi fényművészet prototípusa. A mesterséges fényforrások, például a tűz, a gyertyák, az olajlámpák, a gázlámpák és az elektromos lámpák feltalálásával és létrehozásával az emberiség egyik civilizációs szakaszon átlépett, és belépett a high-tech világítás korszakába. A mesterséges világítástechnika gyors fejlődésének és a mesterséges fényforrások népszerűségének köszönhetően az emberek éjszakai élete egyre színesebbé válik, a világításművészet, mint a vizuális művészet új formája, szebben díszíti az emberek életterét.

A modern környezetművészeti tervezésben, a színpadtervezésben, a belsőépítészetben stb. a világításművészet széles körben elterjedt. (2) A fény művészi varázsa A fény szerepe rendkívül fontos az emberi vizuális funkciók megjelenítésében, mert fény nélkül nem lesz fény-, árnyék- és színérzékelés, és nem leszünk képesek mindent látni. A megvilágítás nemcsak az emberi vizuális tárgyak alakjának, terének és színének fiziológiai szükséglete, hanem a környezet szépítésének nélkülözhetetlen anyagi feltétele is.

A megvilágítás formálhatja és megváltoztathatja a teret; szépítheti és rombolhatja is. A különböző világítás nemcsak a különböző tereket világítja meg, hanem különböző hangulatokat és atmoszférákat is teremt. Ugyanabban a térben, ha különböző világítási módszereket, különböző pozíciókat, szögeket, különböző lámpaformákat, különböző fényintenzitásokat és színeket használunk, különféle vizuális térhatásokat érhetünk el: például néha világos és tágas, néha sötét és nyomasztó; meleg és kényelmes, néha nyugtalan; néha ünnepi, néha hátborzongató; néha meleg és lelkes, néha hideg; néha romantikus, néha titokzatos stb. A fény varázsa kiszámíthatatlannak nevezhető.

Fény hatására az emberek és a tárgyak fény-sötét határfelületei, valamint árnyékszintjei megváltoznak, vizuálisan háromdimenziós hatást keltve. Ha megváltoztatjuk a spektrális összetételt, a fényáramot, a fényintenzitást, a vetítési pozíciót és a forrás irányát, akkor a színárnyalat, a fény-árnyék, az árnyék, a virtuális valóság és a körvonal határfelülete is megváltozik. Ez azt jelenti, hogy a portréfotózáshoz hasonlóan, ha a felső fényt közvetlen megvilágításra használják, akkor az emberi arc hideg, komoly és komor érzetet kelt; ha a ferde felső oldali fényt használják megvilágításra, akkor az emberi arc extrovertált, okos és tehetséges megjelenést kölcsönöz az embereknek. Érzés; ha több fényforrású asztigmatizmust alkalmaznak, akkor az emberekben könnyed személyiség és vidám hangulat érzetét keltik; ha közvetlen megvilágításra van orientálva, akkor az emberekben horror, vadság és harag érzetét keltik.

A fényszobrászat a modern plasztikai művészetek egy új formája. Egyes művészek üveget, jeget, átlátszó műanyagot és más fényáteresztő anyagokat használnak különféle formák és lámpák létrehozására. A jellemzők teljes játéka ragyogó háromdimenziós művészetet alkot, és apró színes izzókat, lámpagyöngyöket, neonfényeket, optikai szálakat és más világítóanyagokat is használnak színes fénymintázatok közvetlen kialakításához. A világítás és a zene együttműködésével létrehozott átfogó művészet nagyon népszerű a modern előadóművészetben és a környezetművészetben. Például, amikor a modern rocksztárok fellépnek, a fény és árnyék, a szín és a világítás intenzitása segítségével a teljes színpad színe gyorsan változik, ezáltal elkápráztatva a rajongókat. Egy gyors tempójú, álomszerű, szürreális világban. Egy másik példaként a világítás és a zene kombinációját használják zenélő szökőkutak, szabadtéri terek, tánctermek, jégpályák és kereskedelmi épületek környezeti művészi hangulatának visszaadására is. A tervezők számítógépeket használnak a világítás vezérlésére, és zenei programokat használnak a zene ritmusának és a világításnak a szinkronizálására. A fény erőssége és ringatása, hogy a hang, a fény és a szín átfogó művészi hatását érjék el.

 2. A fényösszetétel alapelvei (1) A színes fénykeverés három törvénye Az emberi szem nemcsak monokromatikus fény esetén képes színlátásra, hanem kevert fény esetén is. Például az 520 nm-es monokromatikus fény zöld színérzékelést vált ki az emberi szemből, míg az 510 nm-es és az 530 nm-es monokromatikus fény keverése zöld színérzékelést eredményez; egy másik példa az 580 nm-es monokromatikus fény zöld színérzékelést eredményez. A sárga szín érzékelése, azaz a 700 nm-es vörös és az 510 nm-es zöld fény keverése sárga színérzékelést is eredményezhet, és az emberi szem nem érzékel különbséget a kettő között. A spektrumban a színes fénykeverés egyfajta additív színkeverés, amelynek során 3 alapszínt – vöröset (R), zöldet (G) és kéket (B) – bizonyos arányban kevernek össze, hogy fehér fényt vagy a spektrum bármely más fényét kapják.

Glassman a színkeveredés jelenségét három törvényben foglalta össze: a kiegészítő fény törvényében, a köztes színek törvényében és a helyettesítés törvényében. Kiegészítő színek törvénye – minden színes fényhez tartozik egy másik színes fény, amely keveredik vele, így fehér színű fényt hozva létre. Ezt a két színű fényt kiegészítő színes fénynek nevezzük. Például a kék és a sárga fény, a zöld és a lila fény, a piros és a kék fény összekeverésével fehér fény hozható létre.

A középpont törvénye – két nem komplementer színű fény keveréke nem hozhat létre fehér fényt, és a keverés eredménye egy köztes színű fény a kettő között. Például a vörös és a zöld fény, a keverési aránytól függően, keverhető narancssárgával, sárgával, sárgásnarancssárgával és más, a kettő között lévő színekkel. A helyettesítés törvénye – Az azonosnak tűnő színek különböző spektrumokból állhatnak össze.

Amíg hasonló színűnek érződnek, helyettesíthetők egymással. Például, ha az A színes fény = B színes fény, a C színes fény = D színes fény, akkor A+C=B+D; és ha A+B=C, és X+Y=B, akkor A+(X+Y)=C, például: A (sárga fény) = B (piros fény + zöld fény), C (kék fény) = D (kék fény + zöld fény), A (sárga fény) + C (kék fény) = B (piros + zöld fény) + D (kék fény + zöld fény), az eredmény: A (sárga fény) + C (cián fény) = világoszöld fény, B (piros fény + zöld fény) + D (kék fény + zöld fény) = piros fény + zöld fény + kék fény + zöld fény = fehér fény + zöld fény = halványzöld fény. Ez a helyettesítés törvénye.

Ez egy nagyon fontos törvény a színoptikában, és a modern kolorimetria ezen az elméleten alapul. A színes fény keverésének törvénye az additív színkeveréshez tartozik, amely ellentétes a festékek és pigmentek keverésével. Ez utóbbi a szubtraktív színkeverés, és keverési törvénye teljesen ellentétes. (2) Három alapszín keverése A színfizikai elmélet additív színkeverési elmélete azt bizonyítja, hogy fehér fény akkor keletkezik, amikor a három alapszínt, a vöröset, a zöldet és a kéket egyenlő mennyiségben keverik össze; sárga fény akkor keletkezik, amikor a vörös és a zöld fényt, a vörös és a kék fényt stb. egyenlő arányban keverik össze. Azonos mennyiségű zöld és kék fény keverése bíborvöröst, az azonos mennyiségű zöld és kék fény pedig ciánkék fényt eredményez.

Ha az R, G, B, Y, M, C és W betűket használjuk a vörös, zöld, kék, sárga, bíbor, cián és fehér színek jelölésére, akkor a kevert eredmény a következő képlettel kapható meg: Zöld fény (2G) + vörös fény (2R) → Sárga fény (Y) Vörös fény (2R) + Kék fény (2B) → Bíbor fény (M) Kék fény (2B) + Zöld fény (2G) → Cián fény (C) Vörös fény (2R) + Zöld fény (2G) + kék fény (2B) → fehér fény (W) Ha a három alapszínt kettő az egyhez arányban keverjük, az eredmény a következő: vörös fény (2R) + zöld fény (1G) → narancssárga vörös fény (1R) + zöld fény (2G) → sárga zöld vörös fény (2R) + kék fény (1B) → ​​eozin vörös fény (1R) + kék fény (2B) → lila vörös zöld fény (2G) + kék fény (1B) → ​​smaragdzöld fény (1G) + kék fény (2B) → Égszínkék Mivel a sárga, a bíbor és a cián a vörös, a zöld és a kék fény másodlagos színei, a következőképpen is kifejezhetők: 2R+Y=2R+(2R+2G)=4R+2G→2R+G (narancssárga) 2G+Y =2G+(2R+2G)=4G+2R→2G+R (sárgászöld) 2R+M=2R+(2B+2R)=4R+2B→2R+B (eozin) 2B+M=2B+(2B+2R )=4B+2R→2B+R (lila) 2G+C=2G+(2B+2G)=4G+2B→2G+B (smaragdzöld) 2B+C=2B+(2B+2G)=4B+2G→2B+ G (égszínkék) Amint a 45. ábrán látható, egy egyenlő oldalú pont középpontján áthaladó két szín közötti kapcsolat... A háromszög komplementer, és a keverék eredménye a következő: kék fény (2B) + sárga fény (2G + 2R) = 2B + 2G + 2R → fehér fény égkék (2B+G) + narancssárga fény (R+G) = 2B + 2G + 2R → fehér fény kék fény (2B + 2G) + piros fény (2R) = 2B + 2G + 2R → fehér fény smaragdzöld (2G + B) + eozin (2R+B) = 2B + 2G + 2R → fehér fény zöld fény (2G) + bíborvörös (2B+2R) = 2B + 2G + 2R → fehér fény sárgászöld (2G+R) + lila piros (2B+ R) = 2B + 2G + 2R → fehér fény 3. Tervezési alapelvek 1. Funkcionális alapelvek A világítástervezésnek meg kell felelnie a funkcionális követelményeknek. A különböző terekhez, alkalmakhoz és tárgyakhoz különböző világítási módszereket és lámpákat kell választani, és biztosítani kell a megfelelő megvilágítást és fényerőt. Például: a konferenciaterem világításának függőleges világítást kell alkalmaznia, amely egyenletes fényerő-eloszlást igényel és el kell kerülni a tükröződést. A termék képe 3-5-ször világosabb, mint az általános világítás. A termék háromdimenziós jellegének, textúrájának és reklámhatásának fokozása érdekében gyakran használnak irányított világítótesteket és színes fényt a termék művészi vonzerejének javítása érdekében. 2. Az esztétika elve A világítás fontos eszköz a környezet díszítésére és szépítésére, valamint a művészi légkör megteremtésére.

A belső tér díszítéséhez, a térbeli szint növeléséhez és a környezet hangulatának visszaadásához nagyon fontos a díszvilágítás és a díszlámpák használata. A modern lakóépületek, film- és televízióépületek, kereskedelmi épületek és szórakoztató épületek környezettervezésében a világítás az egész részévé vált. A lámpák nemcsak a világítás biztosításában játszanak szerepet, hanem alakjukra, anyagukra, színeikre, arányaikra és méretarányaikra is figyelmet fordítanak. A lámpák nélkülözhetetlen dekorációkká váltak a beltéri terekben.

A világítástervezők a fények ragyogásának és színének teljes játékát a fény és árnyék, a fenyegető, a körkörös és az erős ritmikus szabályozásával adják meg, és különféle eszközöket, például áteresztést, visszaverődést és fénytörést használnak, hogy meleg, lágy, csendes, elegáns és kellemes környezetet teremtsenek. A romantika, a pompa, a nagyszerűség, az öröm és az ünnepek, a gyors tempójú, a titokzatos, a zavaros és egyéb művészi hangulatok gazdag és színes ízeket adnak az emberek lakókörnyezetének. 3. A gazdaságosság elve. Nem feltétlenül jobb a több világítás. Az erősséggel való győzelem kulcsa a tudományos és ésszerű. A világítástervezés célja, hogy megfeleljen az emberek vizuális fiziológiájának és esztétikai pszichológiájának igényeinek, maximalizálja a belső tér gyakorlati értékét és értékelhetőségét, valamint elérje a használati funkció és az esztétikai funkció egységét.

A felvillanó világítás nemcsak hogy nem csak hab a tortán, de fokozza a hangulatot. Ugyanakkor energiafogyasztást, energiapazarlást és gazdasági veszteséget okoz, sőt fényszennyezést és egészségkárosodást is okozhat. A világítás fényerő-szabványa a különböző célok és felbontási követelmények miatt eltérő, és a kiválasztott szabványok is eltérőek. A japán ipari szabványokban kiválasztott különböző középületek világítási fényerő-szabványait a következőkben mutatjuk be, kizárólag referenciaként.

(Lásd a csatolt táblázatot később) \m!gqK熊)_ 4. Biztonsági alapelvek A világítástervezés abszolút biztonságot és megbízhatóságot követel meg. Mivel a világítás az áramforrásból származik, szigorú biztonsági intézkedéseket kell tenni, például az áramütés és az áramkör megszakadásának megelőzését a balesetek elkerülése érdekében. (1) A fény kifejezése 1. Felületi világítás teljesítménye A felületi világítás a beltéri mennyezetből, falból és talajból álló világító felületre vonatkozik.

A mennyezetet egyenletes megvilágítás, elegendő fény és változatos kifejezési formák jellemzik. Ha fénycsöveket használ a mennyezet felfüggesztéséhez, a fénysűrűségnek egységesnek kell lennie, hogy minden tér elegendő fényhez jusson; ha nagy felületű mélysugárzókat használ a mennyezet felfüggesztéséhez, a mennyezeten szabályos bikaszem alakú lámpák találhatók, akárcsak a csillagokkal tarkított éjszakai égbolt; és ha a mennyezeti gerendaszerkezettel kombinálják, fénykutakként tervezték, _ a kutakból fény árad ki, egyedi térhatást keltve. A fali lámpákat általában fotókiállításokon használják.

A fal egy üreges, kétrétegű szendvicsfal, a kijelző felé néző fal pedig egy világító fal, amelybe több üvegkeret van beágyazva, és a keret mögé egy fényvetítő eszköz van felszerelve, hogy világító kiállítási falat alkosson. A nagyméretű világító dobozos reklámok is ehhez a világítástípushoz tartoznak. A talajfény a talajt világító padlóvá alakítja, amelyet általában a táncparketthez állítanak be. A színes világító padló fénye, árnyéka és színe szinkronban változik az elektronikus hang ritmusával, ami nagymértékben fokozza a színpadi előadás művészi hangulatát.

2. Világítási teljesítmény Az úgynevezett fénycsíkozás a fényforrás fénysávvá rendezését jelenti. Különböző kifejezési formák léteznek, mint például négyzetek, rácsok, rudak, pálcák, gyűrűk (gyűrűk, ellipszisek), háromszögek és más sokszögek. Ilyenek például a periférikus sík fényöv mennyezet, a periférikus konkáv fényöv mennyezet, a belső keret fényöv mennyezet, a belső keret konkáv fényöv mennyezet, a periférikus fényöv padló, a belső keret fényöv padló, a gyűrűs fényöv padló, a felső világítóhornyok, a mennyezet konkáv fényhornyai, a talp konkáv fényhornyai stb.

A szalag alakú fénycsíkok bizonyos fokú vezetéssel rendelkeznek, és gyakran használják irányított világításként nagyszámú ember számára fenntartott nyilvános helyek környezettervezésében. Más geometriai fénycsíkokat általában dekorációs célokra használnak. 3. Pontszerű fényteljesítmény A pontszerű fény olyan fényforrásra utal, amelynek kis és koncentrált fényvetítési tartománya van. Erős megvilágítása miatt többnyire közvetlen világításra vagy hangsúlyos világításra használják éttermekben, hálószobákban, dolgozószobákban, vitrinekben, színpadokon és más helyeken.

A pontszerű fény kifejezésének számos módja létezik, például felülről érkező fény, alulról érkező fény, elölről érkező fény, hátulról érkező fény, oldalról érkező fény és így tovább. Felülről érkező megvilágítás - Felülről lefelé irányuló megvilágítás, hasonlóan a nyári déli közvetlen napfényhez. A világítótestek kis vetületekkel és erős kontraszttal rendelkeznek a világos és sötét között, ezért nem alkalmas a fény modellezésére.

Alsó megvilágítás – alulról felfelé irányuló megvilágítás, kiegészítő fényeloszlásra alkalmas. Elülső megvilágítás – elölről érkező megvilágítás, a vetítés lapos, a megvilágított tárgy színe teljesen látható, de a háromdimenziós hatás gyenge. Háttérvilágítás – hátulról érkező megvilágítás, a megvilágított tárgy körvonala tiszta, művészi sziluetthatást kelt. Ez egy gyakran használt fényeloszlási módszer a fotózásban és a színpadi égbolton.

Oldalsó fény – a fény balról és jobbról, bal felső, jobb felső, bal alsó és jobb alsó sarkokból verődik be. A megvilágított tárgy vetülete tiszta, a háromdimenziós hatás erős, a rétegek gazdagok. Ez a legelfogadhatóbb világítási módszer az emberek számára. 4. Statikus fény és áramló fény Statikus fény – a lámpa rögzített, a fény statikus és változatlan, a nem villogó fény pedig statikus fény. A beltéri világítás nagy része statikus világítást alkalmaz. Ez a világítási módszer teljes mértékben kihasználja a fényenergiát, és stabil, lágy és harmonikus fénykörnyezetet teremt. Alkalmas iskolákba, gyárakba, irodaházakba, bevásárlóközpontokba, kiállításokra és más helyekre.

Az áramló világítás egy áramló világítási módszer, gazdag művészi kifejezésmóddal, és gyakran használt eszköz a színpadi világításban és a városi neonreklámok tervezésében. Például a színpadon a „követőfényeket” a mozgó színészek folyamatos üldözésére használják, a reklámvilágításként használt neonfények pedig folyamatosan áramlanak és villognak, gyakran változtatva a színüket, ami nemcsak a művészi képet emeli ki, hanem a környezet művészi hangulatát is visszaadja. 5. Lézer A lézer egy lézer által kibocsátott fénysugár.

A lézersugarat előállító közeg lehet kristály, üveg, gáz (például argon, kripton, hélium-neon gázkeverék stb.) és festékoldat. Bizonyos gázlézereket fényforrásként használtak a fényművészetben, amelyek közül a hélium-neon lézer a leggyakrabban használt, amely vörös monokromatikus fényt bocsát ki; az argonion lézer kékeszöld és zöld fényt bocsát ki, és ez a két fényhullámhossz diffraktálható. A rács szétválik, és két különböző színű monokromatikus fénysugarat hoz létre. A különböző festéklézerek bármilyen típusú lézert képesek előállítani 400-750 mm hullámhossztartományban, szükség szerint.

A festéklézerek azonban impulzus üzemmódban működő eszközök, és meghajtó forrásként a lézerre vagy elektronikus vakura kell támaszkodniuk. _ (3) Lámpatípusok és művészi effektek Az új technológiák és anyagok gyors fejlődésével a lámpák és lámpások széles választékban kaphatók kivitelben és színben, gazdag formákkal, valamint a fény, a szín, az alak és a minőség végtelen változásával. A lámpák nemcsak az emberek életéhez szükséges világítási feltételeket biztosítják, hanem fontos befejező elemei a belső környezet kialakításának. A lámpák a beépítési mód szerint a következő típusokra oszthatók.

ok Függesztett kategória - közismert nevén csillárok. Vannak általános csillárok, amelyeket általános beltéri terekben használnak; lámpások, amelyeket luxus és magas előcsarnokokban használnak; palotalámpák, amelyeket általában hagyományos klasszikus stílusú csarnokokban használnak; teleszkópos csillárok, amelyek teleszkópos kígyóbőr csöveket vagy teleszkópos láncokat használnak a felfüggesztéshez. A lámpa magassága az igényeknek megfelelően egy bizonyos tartományon belül állítható. Mennyezeti kategória - a mennyezethez közeli lámpák.

Léteznek kiálló mennyezeti lámpák, amelyek nagyobb alkalmazási területtel rendelkeznek, és önmagukban vagy kombinálva is használhatók. Az előbbi kisebb, az utóbbi nagyobb terekbe alkalmas; süllyesztett mennyezeti lámpák, a mennyezetbe süllyesztett lámpák. Belül az együttes használat a csillagos ég érzetét kelti. Fali lámpák - Kétféle fali lámpa létezik: falra szerelhető és konzolos, amelyeket falra és oszlopokra szerelnek. A fali lámpa formájának gazdag díszítésűnek kell lennie, és különféle terekbe alkalmas.

Állólámpa - más néven állólámpa - helyi világítótest a nappaliban, a szállodai vendégszobában, a recepción és más helyiségekben. A belső berendezési tárgyak egyike, és a tér díszítésére szolgál. Az asztali lámpák - az íróasztalokon, teaasztalokon és alacsony szekrényeken elhelyezett helyi világítótestek szintén a modern családok egyik fő vonzerejű berendezési tárgyai. A modern szállodákban az asztali lámpák a díszvilágítás jellegzetes eszközévé váltak. Speciális világítótestek - különféle speciálisan gyártott világítótestek, mint például követő spotlámpák, visszatérő lámpák, égboltfények, forgólámpák, sugárfények, meteorfények stb. színpadi előadásokhoz.

(4) Világítástervezési példák elemzése Az átfogó bevezetés a következő, csak referenciaként szolgál. Lásd a 29. és 30. táblázatot.  4. Színpadi világítás Az emberi ősök barlangokban éltek a vérivás időszakában. Nappal a napra, éjszaka pedig a holdra és a tűzre támaszkodtak, hogy énekeljenek és táncoljanak a győzelem megünneplésére. Ez a legalapvetőbb színpadi világítás az emberek számára.

Az emberi civilizáció fejlődésével a színpadi világítás a tűzfénytől, a gyertyafénytől, az olajlámpától, a gázlámpától a fejlett elektromos fényforrásig fejlődött, a világítóberendezések folyamatosan frissülnek, a világítástechnika egyre tudományosabbá válik, a színpadi világítás művészete pedig gazdag és színes. A mai színpadi világítás mestere a világítástervezés. A színpadi világítástervezésnek el kell sajátítania a fény additív keverésének elvét. A világítástervezők ügyesen használják a vörös, zöld, kék, fehér és más színű fényeket, hogy a fényintenzitás és a kevert fénymennyiség arányának változtatásával különféle ideális színű fényeket hozzanak létre.

A színpadi világításhoz használt hagyományos világítótesteken kívül speciálisan tervezett lámpákat is terveztek, például követő spotlámpákat, háttérvilágítást, égboltfényeket, forgólámpákat, fényszórókat, meteorfényeket stb., amelyek alkalmasak színpadi előadásokra. Minden egyes lámpa más művészi hangulatot teremthet. A lézer egy új fényforrás a modern színpadi világításban. Az úgynevezett lézer egy lézer által kibocsátott sugár. A lézer egy párhuzamos fény, amely több hullámhosszú fényből áll. Általában sokkal erősebb, mint a hagyományos fényforrás által kibocsátott sugár. Ezért a lézereket széles körben használják a színpadi világítás művészeti alkalmazásaiban.

Mint például a modern nagyméretű tánctermek vagy az intenzíven áramló lézersugarak, amelyek kiegészítik egymást, vibrálnak, sokkolják a rockzenét és a modern táncpozíciókat, így a mámoros énekesek, táncosok és dal- és táncrajongók elmerülnek a zene tengerében és egy fanatikus művészi légkörben. A fény, a szín és a zene összehangolása példátlanul átfogó művészi hatást ért el a hang, a fény és a szín tekintetében. 5. A neonlámpák művészeti tervezése A neonlámpák olyan lámpák, amelyek gázkisülést használnak a fénykibocsátáshoz.

Hajlítsd a vékony üvegcsövet különböző formákra szükség szerint, majd távolítsd el a levegőt a csőből, és töltsd fel kis mennyiségű inert gázzal, például argonnal vagy neonnal. Elektromosítás után színes fényt bocsáthat ki. A fény színe a felfújt gázzal változik. Ha neongázzal van feltöltve, vörösesnarancssárga fényt bocsát ki; ha argon és higany keverékével van feltöltve, ciánkék fényt bocsát ki; ha neon és higany keverékével van feltöltve, zöld fényt bocsát ki. Több szín elérése érdekében különböző fluoreszkáló anyagokat is bevonhatsz az üvegcső falára.

A neonművészetet széles körben alkalmazzák fénydobozos reklámokban, utcai táblákban, kirakattervezésben, kijelzőtervezésben és más dekoratív művészeti területeken. A modern városban neonfények és más elektrooptikai dekorációk díszítése alatt az éjszakai magas épületek szebbek és vonzóbbak, mint az estélyi ruhás lányok; a külső csendes és magányos utcák olyan várossá váltak, amely soha nem alszik el a kor érzékével. A neonfények és az elektrooptikai dekorációk a fénnyel való rajzolás művészetének nevezhetők, amely gyönyörűen és színesen ábrázolja a modern várost.

A neonfényes dekoráció színtervezésének alapelve az additív színkeverés. Az elektromos fényforrás színének az emberi szemre gyakorolt ​​közvetlen fénye és a fény folyamatos, szakaszos be- és kikapcsolása miatt könnyen képződhetnek vizuális utóképek, amelyek káprázatot és fáradtságot okozhatnak. Ezért a neonfények színtervezésének két szempontra kell figyelnie: először is, a szemfáradtság csökkentése érdekében a különböző színű fényeknek egy bizonyos spektrális rendet kell létrehozniuk, hogy az erős fényingerlés a rend segítségével növelje a lágyságot; másodszor, a neonfények be- és kikapcsolása közötti időintervallumnak a legjobb időarányt kell választania, és az idő ritmusát kell használnia a kényelmes ritmus növelése érdekében.