Az idő színének alkalmazása a színpadi világítástervezésben

Az idő és a szín használata a színpadi világítástervezésben fontos eszköz a drámaművészetben, és a fény és a szín használatakor el kell sajátítani a hozzá szükséges készségeket és szabályokat. Fény és szín hozzáadása, valamint szín kivonása Festéskor, amennyiben elsajátítjuk a tónusok szabályait, több színnel folyamatosan változó színeket hozhatunk létre. Az ízesítések alkalmazása a színtudományban általánosan használt "szín és szín kivonásának" törvényén alapul.

Ismerve ezt a szabályt, a szükséges különböző fényszínek előhívhatók a színszűrők szuperpozíciós módszerével. A színpadi világítás különböző típusú színszűrőket rétegez egymásra, és a fény segítségével különböző fényszínek érhetők el. A színpadi világítás a festészet tónusának „szín-szín kivonásának” törvényét is alkalmazza.

De érdemes rámutatni, hogy a színpadi világításnak nemcsak ezt a módszert kell alkalmaznia, hanem a "fényszín-addíció" módszerét is a különböző fényszínek eléréséhez. Vagyis azt a szabályszerűséget, hogy a fény három alapszíne, a vörös, a zöld és a kék, hozzáadódik a fehérhez. Ha összekeverjük a "fény és szín összeadódásának" törvényét a "szín és szín kivonásának" törvényével, nehéz lesz ésszerű tudományos törvényt találni a fény és a szín használatából.

Valójában ezt a két törvényt alkalmazzák a színes televízióknál és a színes filmes fényképezésnél is. A vörös és a zöld fény keveréke sárga fényt hoz létre, de a színben lévő sárga nem párosítható a vörös és a zöld színnel, a sárga és a kék fény keveréke pedig fehér fényt hozhat létre. Vagyis a vörös alapszín, valamint a kék és zöld alapszínek együttesen hozzák létre a sárga köztes színt.

Ezek valójában komplementer színek, más néven komplementer színek. Vagyis, ha kétféle színes fény összeadása fehér metszéspontot hoz létre, akkor a kétféle színes fényt egymás komplementer színeinek nevezzük, ami egyben a fehér fény összeadásának törvénye is. A színpadi világítás színszűrőinek egymásra helyezésével kapott fényszín „színkivonással” és a „fényszín összeadásával”, amelyben két különböző fényszínű fényt kevernek össze a színpadon, két különböző színbeállítási módszer, amelyeket tisztázni kell. Két különböző törvény, majd ismerkedjünk meg velük a színpadi világítástervezés gyakorlatában, hogy elérjük a kívánt művészi hatást.

Vita a megvilágító anyagok és színszűrők színpadi világításban való alkalmazásáról A színpadi világításban a fény és a színek használatának technikáinak tanulmányozásakor ismerni kell a használt eszközöket --- színpadi megvilágító anyagokat és színszűrőket. Ahogy egy művésznek is ismernie kell a festék, az ecset és a vászon teljesítményét festéskor, úgy a színpadon is több volfrámlámpát használnak. A volfrámhuzal normál üzemállapotban elviselhető hőmérséklete miatt csak 2800K-es, sárgás színű fényt képes kibocsátani, ami meleg tónusú színszűrőkhöz alkalmas. A meleg tónusú jelenetek, például a kék éjszakai jelenetek megjelenítése nehezebb.

A fényforrásban hiányoznak a kék komponensek, így a fény körülbelül 70%-a elvész a színszűrőn való áthaladás után, ami csökkenti a fény megvilágítását, és a színtisztasága is gyenge. A halogén volfrámlámpa feltalálása óta a fény színhőmérséklete elérte a 3200K-ot, ami majdnem a határérték, és a fény színe még mindig meleg. Ha a volfrámhuzal hőmérsékletét tovább növelik, a volfrámhuzal élettartama jelentősen csökken, és nem lesz használati értéke. A színpadi játék szabad szemmel nézhető művészet, de a látóideg eltér a színes filmtől vagy a tévétől. Az emberi szem színérzékelő sejtjei gyengék, és a színkülönbség gyenge a sötét fényben. Például az emberi szem halvány fénye egy holdfényes éjszakán szinte színvak.

A színmegkülönböztetés érzékenysége sokkal alacsonyabb, mint a filmek és a televízió esetében. A színpadi világítás fontos problémáját nagyon nehéz megoldani gázkisüléses lámpák vagy fémhalogén lámpák kifejlesztése nélkül, amelyek javítanák a hideg színű fények fényerejét és tisztaságát. Jelenleg a lámpák és lámpák fényerő-árnyék változásának szabályozása (a fény és árnyék változásának szabályozása) a fent említett világítási rendszerrel nem ideális, ami korlátozza a színpadon való alkalmazását. A szín (a színhőmérséklet 10 K-vel csökken minden 1 V feszültségcsökkenéssel) különösen befolyásolja a hideg tónusú világítótestek fényerő-szabályozását. Sok éven át folytak tanulmányok a szabályozható fénycsövek használatáról ennek a zavarba ejtő problémának a megoldására.

Az utóbbi években a film- és televízióiparban elkezdték használni a háromszínű, frekvenciaátalakítós és fényerőszabályzós optikai szálakat. A színpadi világításban használt színszűrők többségét poliészter gyantával (más néven poliészter fóliával) festik. Könnyen használható, de nehéz teljesen színtelenné tenni.

Több mint százféle színszűrőt gyártanak híres gyártók, amelyeket gyakran mikrosorozatú színszűrőknek neveznek. Az egyes színszűrők közötti különbség nagyon kicsi, mivel a tévékészülékek nagyon érzékenyek a fény színére, ezért nagyon szükségesek, és szabad szemmel nem lehet megkülönböztetni őket. A tévékészülékekben a két nagy színszűrő közötti különbség és színkülönbség szinte elfogadhatatlan a filmben és a televízióban. De a színpadi világításhoz nem kell ilyen magas követelményeknek lenniük. A Kínai Színpadművészeti Akadémia Világítástechnikai Szakmai Bizottsága egyszer pekingi és sanghaji világítási szakértőket szervezett a színszűrők kiválasztására, és időről időre több mint 20 általánosan használt színszűrőt választott ki.

A legtöbb világítástechnikai szakértő a fény és a szín hozzáadásának, valamint a szín kivonásának törvényét vallja a kívánt gazdag fényszín-változások eléréséhez. Mivel a poliészter gyantából készült színszűrőknek nehéz megakadályozniuk a fakulást, egyes külföldi színházak, amelyek repertoárt játszanak, továbbra is színes üveg színszűrőket használnak. A színes üveget úgy állítják elő, hogy bizonyos fémeket vagy azok oxidjait olvadt üveghez adják, hogy különböző színeket hozzanak létre, és a színek nem fakulnak ki.

Ez biztosítja, hogy a repertoár előadásainak minősége ne változzon.