színpadi világítási készségek

A nagyszabású varieté esti műsorok régóta fennálló és gyorsan fejlődő művészeti formák. Formai szempontból egyre változatosabbak, mint például a Tavaszi Fesztivál esti partik, különleges esti partik, különböző programokkal teli emlékest esti partik stb.; jelenetek szempontjából egyre összetettebbek. Különböző típusú stúdiók, amfiteátrumok, színpadok, stadionok és terek léteznek; a közönség szempontjából a színvonal egyre magasabb, és a létszám is növekszik; műsortípusok tekintetében zene, tánc, dráma, népművészet várja a közönséget. Az ok, amiért a televíziónak magas a nézettsége, és amiért egyre inkább kedvelik és érdekli a közönség, a varietéműsor jellegzetes témájához, az egészséges és gazdag tartalomhoz, az újszerű formákhoz, a nagyszerű jelenetekhez és az erős művészi vonzerőhöz kapcsolódik. Ez a fejlett világításhoz és világítóberendezésekhez is kapcsolódik. Figyeljen a világítás szögének megválasztására, és a fény ésszerű használata a kompozícióban elválaszthatatlan. Ezért egy varietéműsor világítástervezőjének meg kell oldania mind az öröklés, mind az innováció problémáját az ötletek tekintetében; Szakmai készségek tekintetében milyen módszereket és technikai eszközöket kell alkalmazni a rendezvény igényeinek kielégítésére? Általános követelmények, hogyan kell a meglévő lámpákat és lámpásokat különböző fényforrásokkal, szerkezetekkel, funkciókkal és vezérlési módszerekkel használni a világítási pozíció elrendezésének megtervezéséhez, a fény vetítési szögének és világítási tartományának megváltoztatásához; hogyan kell a fény intenzitását és a fény-árnyék változását, a színek átalakítását és a színek közötti különböző kombinációkat használni, a díszletek és a karakterek célzott festését és modellezését az előadótéren, különféle speciális világítási környezetek és vizuális művészeti effektek létrehozását, az egész rendezvény kiszolgálását – ez az, amit a jelenlegi világítástechnikai dolgozóknak sürgősen komolyan meg kell oldaniuk.

Az úgynevezett világítás célja annak meghatározása, hogy a lámpák honnan vetítik ki a fényt. A világítástechnikus világítástechnikai sikerének objektív kritériuma, hogy a közönség valóságosnak érezze magát. Ha a tévénézők hamisnak érzik magukat, és hiányzik belőlük a valóságérzet, az azt jelenti, hogy a világítás kudarcot vallott. A világítás használata a művészet és a technológia ötvözésének fontos folyamata, amely megköveteli a világítástechnikustól, hogy pontosan alkalmazza a különböző világítási módszereket a különböző fények tájolásának és fényerejének kezelésére, a várt művészi hatás elérésére, valamint a műsor tartalmának és a karakterek képének jobb alapot teremtésére. Művészi vonzerőt és vonzerőt ad.

Látható, hogy a világítástechnikusoknak magas szintű kulturális és szakmai képzettséggel kell rendelkezniük ahhoz, hogy helyesen alkalmazzák a világítási technikákat, ami a siker kulcsa. Hogyan tanuljunk és tanuljunk mások haladó tapasztalataiból a saját munkagyakorlatunkon keresztül, hogyan sajátítsuk el és alkalmazzuk a világítási technikákat úgy, hogy a világítástechnika a lehető leghamarabb alkalmazkodjon a változó új helyzetekhez, és megfeleljen a varietéműsorok igényeinek? Úgy gondolom, hogy az elmélet és a gyakorlat öt jellemzőjének kezelésére kell összpontosítanunk. Két alapvető pontot és három kapcsolatot kell ragadnunk meg. Öt jellemző: 1. A világítás céljának tisztázása.

A világítást a rendező műsorral kapcsolatos követelményei és a kameralencse-összeállítás igényei szerint kell beállítani; a második a világítás hatásának figyelembevétele. Fontos a kép hangulatának megteremtése, de a szín, a fény és a hangulat tekintetében a műsor tartalmának követelményeivel való összhang megteremtése is; a harmadik a lámpák elrendezésének racionalitása. A lámpák és lámpák helyzetének, szögének, irányának és fényerejének a jelenet realizmusát kell tükröznie; a negyedik a világítás procedurális jellegének megértése.

Elvileg nagy jeleneteknél először a jelenetvilágítást kell beállítani, majd a fő világítást. Kisebb jeleneteknél először a fő világítást kell elhelyezni, majd a háttérvilágítást; ötödikként a próbafelvétel során ellenőrzik a használt világítás integritását. Kerüljék vagy szüntessék meg az árnyékokat, a jelenetárnyékolást, a fényátfedést, az árnyékos területek mesterséges kiterjesztését és egyéb effektusokat.

Két alapvető szempont: Először is, az alapvilágítás – az általános világítás alapmegvilágítását 800-1000LX tartományon belül szabályozzák. Különböző területeken a megvilágításnál az elülső terület megvilágítása 2000-2500LX tartományon belül van; a középső terület fényereje 1500-2000LX tartományon belül van; Másodszor, az alapforma – jó munkát végezzen a légi és a háttérmodellezésben, és teremtsen egy sajátos hangulatot.

Három láncszem: 1. A valóságból kiindulva tudományosan megalapozott, megvalósítható és ésszerű terv kidolgozása. A sikeres világítás a jó tervezési megoldásban rejlik. A világítástervezőnek a forgatókönyvet kell alapul vennie, a rendező átfogó koncepcióját kell alapelvként vennie, a konkrét jelenetet kell alapul vennie, a színészeket és a díszleteket modellező tárgyakként kell használnia, különféle lámpákat és világításvezérlő rendszereket kell használnia a koncepcióhoz és a megvalósításhoz, valamint egy szigorú, komplett tervkészlet megtervezéséhez. A megvalósítási terv a rendezvényt szolgálja, és eléri a várt célt és hatást.

Az előkészítő munkában a világítástechnikus számára a legfontosabb, hogy teljes mértékben megértse a főrendező konkrét követelményeit a parti világításával és színpadi szépségével kapcsolatban. A világítástechnikus tervkoncepcióját a rendező átfogó koncepciójában is fel kell oldani, és időben történő kommunikáció révén tanulni kell egymástól a konszenzus kialakítása érdekében. Generálni kell a "másodlagos alkotást" a tervkoncepció tökéletesítése érdekében.

A világítástechnikusnak jól kell kommunikálnia a művészeti tervezővel, alaposan meg kell értenie a művészeti tervet, elsajátítania kell a jelenet anyagait, szerkezetét, anyagát és fényvisszaverő képességét, és tisztában kell lennie a jelenet hozzáadásának helyével, hogy a jelenet és a fény kölcsönösen függjenek egymástól. A legjobb művészi hatás elérése érdekében a program tartalmának, a programforma összetételének, a világítási szakmába fektethető teljes költségvetésnek és a különböző lámpák konkrét elosztásának teljes megértése alapján működőképes és megvalósítható világítási tervet kell kidolgoznia. Másodszor, szigorúan és aprólékosan kell működnie, és a munka a helyén kell lennie.

A sikeres világítás alapja a kiváló minőségű telepítés és kivitelezés. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a költségvetés és a lámpák a helyükön vannak, a telepítés és a kivitelezés során a következő munkákat kell jól elvégezni: mindenféle lámpát előzetesen ellenőrizni kell a biztonságos és épség szempontjából; ellenőrizni kell az aktuális szigetelést és egyéb szempontokat, alaposan ki kell javítani a teljes világításvezérlő rendszert, különösen gondosan ellenőrizni kell a fényerő-szabályozást, a világítást, a számítógépes lámpákat, a színváltókat stb., hogy felkészültek és hibátlanok legyenek. A harmadik a pontos felvétel, a kép lehető legjobb szépítése és a rendezvény világításmodellezési követelményeinek való megfelelés.

A világítási effektus szintje a világítás sikerének konkrét megtestesülése. Az előzetes terv csak az általános keretet és szerkezetet mutatja, ami a várható hatás, míg a próba és a színpadi séta a lényegi koncepció szakasza a világítástechnikus számára, hogy belépjen a buliba. A világítástervező jobban megértheti az előadást, ha figyeli a színészek próbáit és színpadi sétaát. A buli általános követelményeinek megfelelően igazítsa és képzelje el az egyes jelenetek és szakaszok általános hangulatát, valamint az egymás közötti kapcsolatot, adja meg az egyes programok és jelenetek hangulatát, és határozza meg, milyen eszközöket használjon a hullámvölgyek és a mozdulatok elsajátításának tükrözésére (tempóváltás stb.). A készségek tekintetében minden program színtónus-elvének egy alapszínen kell alapulnia, amelyet más színek egészítenek ki, tükrözve az elsődleges és másodlagos kapcsolatok hierarchiáját és a hullámvölgyek érzését; A színillesztés szempontjából pont megfelelőnek kell lennie, és a meleg és hideg tónusok változásának meg kell egyeznie a színtelítettséggel. Az intenzitásváltozásoknak megfelelőeknek kell lenniük, különböző világítási módszereket és különböző megvilágítási értékeket kell alkalmazni a jelenet perspektíva hierarchiájának tükrözésére, a perspektívaérzet fokozására és a kép síkba rendezésének elkerülésére; a mozgó fények használatának ésszerűnek és a program ritmusával összhangban kell lennie; kerülje az egyes programok látszatát. A fényhatások és -eszközök kimerítésének gyakorlata elkerüli, hogy az emberek ugyanolyan unalmas érzést keltsenek.

Röviden, csak a világítástechnika jártas elsajátításával hozhatunk létre kielégítő művészi hatásokat a varietéműsorban.