Díszlettervezés Díszlettervezés Hatástérkép Színpadmodellezés 3D színpad 3D tervezés

Színházi színpad világítási konfigurációja A színház színpada többféle színpaddal rendelkezik, például egy közös tükrös keretes színpaddal, egy meghosszabbított színpaddal, egy szigetszínpaddal és egy fekete doboznak nevezett színpaddal. Mivel a színpadformák eltérőek, a lámpák konfigurációs követelményei is eltérőek. Nem egészen. Az egyszerűség kedvéért itt csak a hagyományos keretes színpadról beszélek. Ez a fajta színpad gyakoribb a múltban, vagy az újjáépített és az újonnan épített színházakban. Ezért rendkívül fontos és szükséges beszélni ennek a színpadnak a világítási konfigurációjáról. A színpadnak (utalva a későbbi előszínpadi színpadra) eltérő követelményei vannak a lámpákkal és a lámpásokkal szemben a bemutatott eltérő repertoárok miatt.

Ezért a lámpák használata előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen repertoárt adunk elő ezen a színpadon, hogy a lámpák konfigurációjának világosabb célja és szándéka legyen. Ha egy színpadot hagyományos opera és balett előadására helyeznek el, a lámpák konfigurációját az opera és a balett követelményeinek megfelelően kell konfigurálni. Különleges programokhoz, például nagyszabású ének- és táncelőadásokhoz, egyéb eseményekhez stb. a világítási konfigurációra vonatkozó alapvető követelményeken túlmenően speciális világítási pozíciókat és világítási konfigurációkat kell hozzáadni az adott programkövetelményeknek megfelelően, ezért nehéz itt egyértelműen leírni.

Tehát itt csak a színházi színpad alapvető lámpáinak és lámpásainak konfigurációjáról fogok beszélni. E konfiguráció szerint a Kejiang megfelel a helyi drámák, például opera, táncdráma, balett, modern dráma és pekingi opera általános követelményeinek. A lámpák konfigurálása előtt először meg kell érteni a lámpák típusait, főbb funkcióikat és felhasználási módjukat. Itt röviden bemutatom néhány lámpa teljesítményét a lámpakonfiguráció kiválasztásához.

1. Reflektorfény – a színpadon használt reflektorfény egy síkdomború kondenzort jelent a lámpa előtt. Ez a fajta lámpa képes a fényfolt méretének beállítására. A kijövő zenesugár viszonylag koncentrált, a mellette szórt fény viszonylag kicsi. A teljesítmény 0,5 W-tól 5 kW-ig terjed. Sokféle típus létezik, a fókusztávolság lehet hosszú, közepes és rövid, a látótávolság pedig az igényeknek megfelelően választható meg. 2. Bordázott fény – vagy lágy fény, de a televíziós világban ezt a fajta fényt reflektorfénynek nevezik. A színpadon a fent említett síkdomború reflektorfényt a szórt és a lágy fénytől való megkülönböztetés érdekében nagy szórási felülettel rendelkezik használat közben. Néha a szórt fény szabályozása érdekében egy címlapot helyeznek a tükör elé, hogy az teljesen befedje azt. A lámpáknak jól látható fényfoltjaik vannak, és a felvételi távolság viszonylag rövid. A teljesítmény 1 kW, 2 kW és így tovább.

3. Háttérvilágítás – Az ilyen típusú lámpának nincs előtte lencse, és a fényt teljes egészében a hátul található nagyobb reflektor bocsátja ki. Ugyanazzal a 2 kW-os izzóval a fényereje erősebb, mint a reflektoré, ezért akkor használják, ha erős fényforrást és fényerőt kell megjeleníteni a színpadon. Hatása jobb, mint más lámpáké, és jellemzője, hogy a nyaláb erős, de a fény beállításakor figyelni kell a fókuszpontjára. Nem alkalmas a színes papír vagy a függöny fókuszpontjának beállítására, mert könnyen égési sérüléseket okozhat. Ezenkívül a fény beállításakor gyakran fekete foltok jelennek meg a közepén. A fekete foltok elkerülése érdekében a lámpa elejének közepére egy gyűrű alakú terelőlemezt helyeznek el, és a kibocsátott fényfolt nagy, nehezen zárható. Most egy újfajta bevonat van a fényvisszaverő burán, amely a külső fényt hátrafelé engedi át, csökkentve a lámpa előtti hőmérsékletet. Jól működik. A neve hidegfényű szuperreflektor. Valójában a lámpa szerkezete megegyezik a háttérvilágításéval.

4. Képalkotó lámpák – vagy alakító lámpák, ellipszoid alakú reflektorok. Számos nyalábszög közül lehet választani és alkalmazni az igényeknek megfelelően. Fő jellemzőjük, hogy a pontot négyzet, rombusz, háromszög és más alakzatokra vágják, például diavetítéshez, vagy szükség szerint különféle mintákat és mintákat vetítenek ki. A teljesítmény 1 kW, 2 kW stb. is lehet. A konfiguráció opcionális. 5. Egyszerű lámpa – PAR lámpaként vagy nyalábfényként is ismert, felépítése egy hengerbe épített tükörizzó vagy egy bróm-volfrám izzók befogadására szolgáló fényvisszaverő tál. Fő jellemzője, hogy viszonylag rögzített nyalábot bocsát ki különböző nyalábszögekkel. A méret nem állítható.

6. Égbolti sorlámpák - nagy teljesítményű asztigmatizmust megvilágító lámpák, amelyek az eget felülről lefelé világítják meg, fényt és egyensúlyt, valamint nagy besugárzási területet igényelnek. 7. Földi sorlámpák - nagy teljesítményű asztigmatizmust megvilágító lámpák, amelyeket színpadra helyeznek, az égbolt alsó részét felfelé világítják meg, összekapcsolva az égbolti sorlámpák fényével, és egyenletesen felfelé és lefelé. 8. Asztigmatizmust megvilágító szalagfény - hosszú szalag, több rácsra osztva, általában három vagy négy színre osztható, minden rács körülbelül 200 W teljesítményű izzólámpát használ, és különböző színek önálló összekapcsolását és egyenletes megvilágítását igényli, nagy felületű besugárzáshoz használják függönyökön vagy festményeken, valamint nagy felületű kiegyensúlyozott fényszórásra is használható, és különböző színű lámpák egyszerre is használhatók különböző színű sugarak kiváltására.

9. Az általános asztigmiás megvilágításhoz használt lámpák – mint például a jód-volfrámlámpák és a hagyományos reflektorok – főként egy adott terület vagy valamilyen díszlet egyenletes megvilágítására szolgálnak. A fent bemutatott lámpák az általános színpadokon használt alapvető lámpák, de az előadások különböző formái miatt más típusú lámpákat is fel kell szerelni. Például az alapvető lámpákon kívül számos lefelé irányuló lámpát, számítógépes lámpát, tömlőlámpát, panellámpát és különféle effektlámpákat használnak az éneklő és táncoló partikon, sőt ködgépekre, szárazjéggépekre, stroboszkópokra, lézerekre és vetítődiákra is szükség van. Háttérvilágításhoz, a fényforrás-foltok csökkentésére speciális, varratmentes műanyag függönyök stb., itt nem fogok példákat hozni.

A színpadi lámpák és lámpások konfigurációja két részre oszlik: a színpad külső részére és a színpad belső részére, a száj határával. 1. A színpad külső részét általában felületi világításra, slap-ra, dobozra (erkélyre) és távolsági világítási helyiségre osztják. 1. A színházi színpad méretétől függően egy felületi világítás, két felületi világítás vagy akár három felületi világítás is lehet. A felületi világítás konfigurációját a távolságkülönbség alapján kell meghatározni, és a különböző beállított távolságú reflektorokat és képalkotó világítást kell konfigurálni, a teljesítménynek pedig 2 kW felett kell lennie.

Az első felszíni lámpa közelebb van a peron bejáratához, és néhány 2KW-os bordás lámpa és visszatérő lámpa is hozzáadható. Az első felszíni lámpa és a második felszíni lámpa bal, középső és jobb oldali helyzetét megfelelő fókusztávolságú és teljesítményű követő spotlámpákkal kell felszerelni. A fényerőt és a színváltozást a követő személyzet egyenként szabályozhatja. 2. A pofonok szimmetrikusan helyezkednek el a színpad bal és jobb oldalán. A színházi színpad méretétől függően egy vagy két pofon állítható be mindkét oldalon, és a lámpák főként spotlámpákkal vannak felszerelve. Kis mennyiségű képalkotó lámpa és bordás lámpa konfigurálható. Nagyon közel, bordás lámpák használatakor a szórt fény gyakran nagyon erősen megvilágítja a közeli falakat, befolyásolva egyes jelenetek hangulatát, ezért jobb kevesebbet használni.

Minden bal és jobb oldali sávot követő spotlámpákkal kell felszerelni, hogy a követő személyzet tetszőlegesen vezérelhesse azokat. 3. A rivaldafények általában a színpad bejáratánál, a zenekari medence oldalán helyezkednek el. A rivaldafények beépített, négyszínű szórt fénycsíkkal vannak felszerelve, amelyet színbontás vezérel, és amelynek hossza valamivel kisebb, mint a színpad bejáratának szélessége. 4. A távolsági üldözőhelyiségek általában a nézőtér bal és jobb oldalán találhatók, és gázkisüléses lámpákat, például xenonlámpákat szerelnek fel. Minden kezelőszervet az üldöző személyzet kezel. Ha nem lehet speciális üldözőhelyiségeket kialakítani, azok gyakran az erkély bal és jobb oldalán találhatók. A hátsó területen spotlámpák találhatók.

5. Erkélyvilágításhoz a színház elhelyezkedésétől függően több reflektort lehet elhelyezni a doboz (erkély) bal, középső és jobb oldalán. 2. A proszcénium belsejében általában álproszcénium oldalsó panelek (bal és jobb oldali oszlopvilágítás), álproszcénium felső panel (függőhíd), két tető, három tető, négy tető, öt tető, égbolt sor, föld sor, bal és jobb oldali világítás, bal és jobb oldali világítás (bal és jobb oldali világítás), egy világítás, két világítás, három világítás, négy világítás, öt világítás stb. találhatók. A színpad méretétől függően, egyes létesítmények kisebbek lehetnek. A mélység, a látványosságok eloszlása ​​határozza meg, hogy hány alkalmas. A bal és jobb oldali világítást (függő világítást) szintén a színpad méretéhez és a befektetéshez igazítva kell elhelyezni.

Néhány színpadnak követelményei vannak a hátsó színpadi vagy az égfüggöny mögötti vetítésgátló világítással kapcsolatban, amelyeket a színpad mérete, a befektetés és a fő repertoár szerint is figyelembe kell venni. Ha van ilyen lehetőség, a lámpák konfigurációját természetesen meg kell tervezni. A használat támogatása érdekében: 1. Az álplatform oldalsó paneljei (bal és jobb oldali oszloplámpák) spotlámpákkal, bordalámpákkal, követő spotlámpákkal és kis számú képalkotó lámpával vannak felszerelve, amelyek általában balra-jobbra szimmetrikusak, kivéve a speciálisakat. 2. Az álplatform felső része (függőhíd) asztigmatizmus-elhárító szalaglámpákkal, spotlámpákkal, bordalámpákkal, képalkotó lámpákkal és követő spotlámpákkal van felszerelve.

3. A második felső lámpa asztigmatizmus-szűrés szalagfényekkel, spotlámpákkal, bordázott lámpákkal és lefelé irányuló lámpákkal van felszerelve. 4. A három felső lámpa asztigmatizmus-szűrés szalagfényekkel, spotlámpákkal, bordázott lámpákkal, háttérvilágítással és lefelé irányuló lámpákkal van felszerelve. 5. A négy felső lámpa asztigmatizmus-szűrés szalagfényekkel, spotlámpákkal, bordázott lámpákkal, háttérvilágítással és lefelé irányuló lámpákkal van felszerelve.

6. Az öt felső lámpa asztigmatizmus-csökkentő szalagfényekkel, spotlámpákkal, bordázat-megvilágítással, visszatérő fényekkel és lefelé irányuló lámpákkal van felszerelve. 7. Az égbolt jelzőfényei égbolt jelzőfényekkel vannak felszerelve. 8. A földi jelzőfények földi jelzőfényekkel vannak felszerelve.

9. Mobil konfiguráció Mobil világítóállványok, reflektorok, bordázott lámpák, síklámpák stb. 10. A bal és jobb oldali lámpák (világítóketrec) reflektorokkal, bordázott lámpákkal, képalkotó lámpákkal és visszatérő lámpákkal vannak felszerelve. Egyes színházi színpadok felső lámpái nem asztigmatizmus szalagfényekkel vannak felszerelve, hanem jód-volfrám asztigmatizmus lámpák sorait használják.

A lámpák konfigurációjának módja az igényeknek megfelelően módosítható, de figyelembe kell venni a különböző lámpák teljesítményét. A tökéletesség érdekében a lámpáknak teljes mértékben ki kell adniuk a funkciójukat. A színpadi világítás kompozíciójának főbb pontjai 1. Az előadótér kompozíciójának jellemzői Az építészet, a szobrászat és a festészet a tér és az idő viszonylag örökkévalóságának megőrzésének művészete síkban vagy háromdimenzióban.

Az idő és tér átfogó művészeteként a performanszművészetnek olyan térre van szüksége, amely fenntartja a kapcsolatot a nézés és az előadás között – színházra vagy előadási helyszínre. A színpadi művészek együttesen alkotnak vizuális és auditív kreatív teret olyan többdimenziós tényezőkkel, mint a hang, a fény, a szín és a forma az időn és téren átívelő előadásokban, amelyek az idővel, a cselekmények és jelenetek átalakulásával együtt folyamatosan fejlődnek. Legyen szó akár a drámai cselekmény fordulópontjáról, akár operaéneklésről és -táncról, az előadás világítása egyidejűleg megváltoztatja a fény-árnyék hatást, a tér alakjának megváltozását, vagy magát a világítóberendezés funkcióját a közönség látásmódjában vagy tudattalanul. Vizuális előadáshatás jön létre.

Képek formálásával, színek visszaadásával, ritmusok változtatásával stb. részt vehetünk az előadásban, és vizuális szókinccsel különleges színpadi előadótér-atmoszférát alakíthatunk ki, ezáltal befolyásolva a közönség érzelmi változásait, és egy olyan sajátos teret alakítva ki, ahol a jelenet, a színészek és a közönség kölcsönhatásba lép egymással, és illeszkedik a színpadi előadás tartalmához. . 1. Előadótér 1) Az előadási jelenet és az előadói környezetek, például a színházi stúdiók jellemzői szerint a színpad objektív feltételeket használhat a világítástervezéshez. 2) Előadóterek, például színházak és stúdiók feltételei *Térkörnyezet: Színházak vizsgálata és megértése, az előadói környezet tereinek alaprajzainak és metszetrajzainak mérése és rajzolása vagy beszerzése, a színházi előtér magasságára, szélességére és színpadmélységére vonatkozó adatok, valamint a léptékegységek beszerzése.

*Berendezések állapota: a függesztők száma és hossza, elrendezési távolság, sorszám, síkbeli helyzet stb. * Elektromos terhelés: a fővezeték névleges terhelhetősége, a mellékvezeték áramkörének névleges terhelhetősége stb. 2. Forgatókönyvek és kreatív koncepció tanulmányozása A forgatókönyvek a világítóberendezések és a kreatív koncepció alapját képezik, amelyekben feltárható és finomítható az alkotáshoz kapcsolódó kifejezési tér.

1) Határozza meg a szereplők jellemző jellemzőit, a cselekményváltásokat, a konfliktusokat és a képzelet működéséhez szükséges környezetet. 2) Alkosson és pozicionáljon leírást a korszakról, időpontról, évszakról, helyszínkörnyezetről, fényforrás irányáról és színéről stb. 3) Határozza meg és alkalmazza az előadásmódokat és az előadás eszközeit.

Gondolja át, milyen világítással lehet a cselekményhez illő színpadi vizuális hatást létrehozni. 4) A forgatókönyv által inspirált jelenetek és színpadi installációk. 3. Az idő- és térátalakítás előadása 1) Időjárás: napkelte és napnyugta, szürkületből éjszakába, éjszakából hajnalba, évszakok változása, hold, éjszaka, csillagos ég, helyszínek és régiók változása stb.

2) Regionális tér, pszichológiai tér, jelenettér, virtuális tér, lokális és átfogó tér átalakítása stb. 4. A síkbelitől a háromdimenziós térmodellezési koncepcióig, az egyes alakzatok felületén megjelenő vizuális effektek előállítása, feldolgozása és kombinálása, valamint az előtér, a középső alaptér és a háttér síkkompozíciójának alkalmazása. A felső, középső és alsó terek belső szervezése és elrendezése, valamint a megvalósítási módszer előrejelzése.

Például: a háttérvilágítás pozíciójának beállítása: vízszintes irány, függőleges szög, pozíciómagasság, lámpák száma stb. 5. A részleges és teljes képkompozíció szabályozza a világítást, a színt és a megvilágított területet. A színpad vizuális képének kompozícióját a terület mérete, alakja és mennyisége fejezi ki.

6. A kifejezési forma kiválasztása Határozza meg a megfelelő kifejezési formát az alkotás általános stílusa alapján. Múlt, jelen, jövő, asszociáció, hallucináció, álom, emlék, vágyakozás, érzés, benyomás, absztrakció és realizmus stb. 7. Végtelen tér kifejezése korlátozott térben Hatalmas változások figyelhetők meg a térbeli hatásokban több ezer előadás során.

A valós tér és a virtuális tér előadása: sajátos színpadi tér és speciális színpadi kifejezési forma: narráció: párbeszéd: monológ stb. A tényleges térkörnyezet átalakítása és kibővítése, illetve az ábrázolás eltúlzása vagy csökkentése. A darab szereplőinek pszichológiai terének leírása és kifejezése.

8. A világításváltozás módja 1) A telek változása a tér megváltoztatásának lehetősége. 2) A vonalak által meghatározott világításváltozási lehetőségek. 3) A világításváltozások időzítése cselekvések által meghatározott.

4) Zene vagy hangeffektusok által meghatározott fényváltozási lehetőségek. 5) Idő által meghatározott fényváltozási lehetőségek. 9. Különböző stílusok és műfajok térbeli feldolgozása Klasszikus, romantikus, naturális, realista, szimbolikus, háromdimenziós, jövőbeli, kompozíciós, előadásbeli, szürreális, zenéhez és hangeffektusokhoz kapcsolódó tér-idő transzformáció: dallam, dallam, ritmus.

Szerző: Feng Dezhong——1982-ben végzett a Központi Drámaakadémia világítástervező tanszékén. Többször járt Japánban képzés, látogatások és tudományos csereprogramok céljából. A Központi Drámaakadémián tanít, és jelenleg a szak oktatási és kutatási részlegének igazgatója. 2. A térbeli teljesítmény jelentése 1. A világítóberendezések jellemzőinek és teljesítményének kutatása * Reflektorok: ég és föld sorvilágítású lámpák, rivaldafények, felső soros reflektorok stb. * Reflektorfény: domború lencsés reflektor, lágy reflektorfény.

*Lencse nélküli reflektorok: háttérvilágítás, PAR lámpák és zárt izzók. Beleértve: párhuzamos, koncentrált fény, lágy fény, asztigmatizmus elleni védelem stb. *Képalkotó reflektorok: modellező fény, képalkotó betét, követő reflektorfény.

*Diaeffektlámpák: vízfodrozódást sugárzó csúszdák, felhőfutó csúszdák, PANI csúszdák és egyéb effektlámpák stb. * Számítógépes lámpa: forgó testtel, tükörmozgással rendelkező világítótest, amely integrálja a színváltozást, a képalkotási alakot és a mozgásváltozást. *Speciális vetítővilágítás: effektberendezések, színváltó, ködképző, digitális számítógépes vetítőberendezések stb.

*Működtető rendszer: SCR fényerőszabályzó és a fényerőszabályzó konzol egyes részeinek funkciói. *Színes fényszűrő: különféle színszűrők, színhőmérséklet, fénycsökkentés, fényvisszaverő fólia, lágy fényű fólia stb. *Demonstráns lézer: a képernyő szkennelése különféle kis teljesítményű lézergenerátorokkal számítógép vezérlése alatt.

*Segédhatású berendezések: füstgenerátor, elszívó és levegőellátó berendezés. Hógenerátor, szappanbuborék-generátor, szén-dioxid füst, folyékony nitrogén, sült dohány, papír tűzijáték, szárazjég stb. 2. Világítástechnika és megvilágított tárgyak anyagjellemzőinek kutatása. Az anyag felhasználásával fejezze ki a visszaverődés, a diffúz visszaverődés, a fényáteresztés, a félig átlátszóság, az opacitás, a lágyság, a keménység, az abszorpció és a visszaverődés törvényét.

Anyag - textilanyag - pamut szatén bársony lenvászon. Fém anyagok - arany, ezüst, réz, vas, alumíniumötvözet, rozsdamentes acél. Természetes anyagok - fa, kő, föld, tégla, növényi alapú szintetikus anyagok - nejlon, műanyag, habosított anyag, PVC lemez.

Füstanyag -- etilénglikol füst olajos, lebegő füst szárazjég vékonyrétegű füst sült füst folyékony nitrogén teljesítmény -- elülső vetítés, fordított vetítés, sík, háromdimenziós, dombormű, textúra, pont, vonal, felület, réteg, behatolás, glória Sziluett, fél sziluett stb. Teljesítményjellemzők -- háló, kötél, szalagháló, oszlop, bélésszövet, szalagháló, keret, világító doboz stb. 3. A világításmodellezés kutatása és alapkoncepciója: érzet és teljesítmény A. Világítás alapjai -- A statikus alakzatvilágítás kutatása A világítás négy eleme 1) Kulcsfontosságú fény: A fő fény irányát a téma és a nézőpont határozza meg, és a fő fény erősebb, mint a többi. Világításhoz kemény megvilágítást, például reflektorokat kell használni.

2) Segédfény: A fő világítás kiegészítőjeként és dekoratív funkciót tölt be. Lágy megvilágítással utánozza a természetes környezet visszaverődő fényét. 3) Háttérvilágítás: a fő világítás tetejére helyezett fényt ad hozzá.

Lehet erősebb, mint a fő fény, vagy lehet alacsonyabb, mint a fő fény, de erősebb, mint a segédfény, és dekoratív szerepet tölthet be. 4) Fényarány: a forma világos és sötét aránya a fény mindkét oldalához képest. A fényarány a kreatív igényeknek megfelelően állítható be az ideális hatás elérése érdekében.

Világítási szög kutatása: 90/120/180/270 fok stb. B. Vetítési fénykísérlet Vetítési pozíció Világítási effektus Vizuális benyomás Színházi világítási berendezések 1) Közvetlenül az elülső rész felett - stabil és természetes felületi fény 2) Ferdén elülső rész felett - háromdimenziós és élénk pofon 3) Elő-elő sík - lapos kifejezés elhalványul Lapos felvétel üldöző fény 4) Elő és alsó rész - rendellenes nyugtalanságérzet, reflektorfény és alacsony szögű vetítés 5) Felülről irány - torz kép, nincs kifejezés, felső fénysor és felső vetítés 6) Elő és felső oldal - erős kontraszt a yin és yang között, arcoldali híd és felső vetítés Fény 7) Vízszintes elülső oldal - erős és hideg oldali áramlási fény és lapos oldali fény 8) Elő hátsó felső oldal - éles és dekoratív felső sor háttérvilágítás és felső háttérvilágítás 4. Az élet megtapasztalása és megfigyelése a A természeti környezet változásainak megfigyelése - napfény, holdfény, napsütéses nap, felhős nap, esős nap, havas nap, környezeti hatás b Az élet megfigyelése - fény és karakterjelenet - nappali fény: elülső fény, háttérvilágítás, oldalsó fény, féloldali fény és egyéb effektusok teljesítménye c, alkalmazás - világítási gyakorlás a téma tartalmának meghatározásához: karakter A képernyő megvilágításának gyakorlása. Releváns tényezők - világos és sötét, színtónus, fény, árnyék, fényminőség, média, mozgás, szókincs, vizuális effektek - térbeli terület változása, ritmus, tér-idő átalakulás, kifejezési forma, környezetkezelés, tervezés, kombináció, színpadi világítás - kis színház, nagy színház, kiálló színpad, háromoldalas színpad, négyoldalas színpadvilágítás, színházi casting világítás 5. kísérlet. Színházi világítási kísérlet: beleértve a színházi világítóberendezéseket, a vetítési pozíciót, a világítási effektust, a vizuális benyomást TESZT-1 Reflektoros sorfények: a színpad egészének egyenletes megvilágítása, valamint a festészet jelenetének megvilágítása, a hatás szórt és jól arányos.

TESZT-2 Mezítláb és talajon: Szimulálja a természetes talajról visszaverődő fényt, és írja le a színészeket közelről, de sok árnyék van az égen. TESZT-3 Reflektoros sorfények és állólámpa padlósor: Az előadótéren a lombkorona egyenletesen van megvilágítva, visszafogottan és nem kellő háromdimenziós hatással. TESZT-4 Égbolt lámpása: Az ég felső részének és a színváltozásnak egyenletes megjelenítése.

TESZT-5 Földi sorlámpák: az ég alsó részének világos és sötét színváltozása: a sziluetthatás leírása napkeltekor és napnyugtakor stb. TESZT-6 Ég és föld sorlámpák: Amikor a felső és alsó rész azonos színű, a háttérvilágítás egyenletes lehet. Olyan jeleneteket képes kifejezni, mint a nappal és az éjszaka.

TESZT-7 Reflektorfények sorokban, láblámpák, égbolt és föld megvilágítás: Kiküszöböli a rendetlenséget, a túlvilágítási hatást, és a fő- és mellékszereplők közötti kapcsolat nem egyértelmű. TESZT-8 Reflektorfény: A színpad felett vetítve a vetített kép kiemelkedő, a színes fényhatás pedig szebb. TESZT-9 Reflektorfények sorokban, láblámpák, égbolt és föld megvilágítás, valamint felső sor megvilágítása: a közönség látványa koncentráltabb, és a karaktermodellezéshez szükséges világítás nem elegendő.

TESZT-10 színpadi áramlási világítás: fokozhatja a szereplők és jelenetek háromdimenziós érzetét, de gyakran árnyékok jelennek meg az asztalon. TESZT-11 Felületi világítás: a nézőtér felett körülbelül 450 fokos szögből a színpadra vetítve, a természetes fény hatását szimulálva. TESZT-12 Csapós világítás: a színpad elejének mindkét oldaláról vetítve a színészek háromdimenziós hatásának fokozására.

TESZT-13 Reflektorsorok + lábfények + égbolt és föld sorok + felületi lámpák + világítás: a megfelelő fényerő eléréséhez figyeljen a színtónus viszonyra. TESZT-14 Reflektorsorok, lábfények, égbolt és föld sor, felső sor, áramlás, felületi világítás, fülfény: általában több világítási módszert alkalmaznak. A fényvetítés átfogóbb irányítása az előadás tényleges igényei szerint, a fénybeállítás segítségével, az ideális háromdimenziós térhatás elérése érdekében.

TESZT-15 Üldöző fény: Általában a nézőtér hátsó részében vagy a kívánt pozícióban helyezik el részleges térbeli megvilágításhoz, például egy karakter fél vagy teljes testének megvilágításához. TESZT-16 Földi sor, felső sor, felületi fény, áramlás, üldöző fény stb.: Fényerő-szabályozással háromdimenziós hatás érhető el, kreatív környezetet teremtve. TESZT-17 Ég és föld sor kék, felső sor fehér fény és világoskék, áramló fehér fény: Az ég és föld sor kék fénye adja az általános tónust, a felső sor kék fénye beborítja a színpadot, három reflektor három-három helyi alakot emel ki, egy mozgó lámpa pedig a gömb alakú hátteret hangsúlyozza.

TESZT-18 A földi sor lámpái zöldek, kékek, a felső sor lámpái fehérek és kékek, az áramlási lámpák pedig világoslilák: az égfüggöny alulról felfelé kékből sötétkékbe való átmenetet képez, a felső lámpasor kék az egész asztalon, a felső sor egyetlen lámpája pedig fehér. A kalanderezés után a karakterekre vetítik, és a világoslila fény mindkét oldalon áramlik, kiegészítve a színpad közepét, lágy, kontrasztos színatmoszférát alkotva hideg tónusokkal. TESZT-19 Két sor világoslila és világoskék reflektorfény, világoskék felső sor fehér lámpák és sötétkék áramlási lámpák: a reflektorfényekkel szándékosan vetítik ki a karakterek fényét és árnyékát az ég hátterére, a felső lámpasor kék fénye befedi a színpadot, és egyetlen felső lámpa. A lámpa kiemeli a központi képet, az áramlási lámpa sötétkék fényével párosulva álomszerű ütéshatású atmoszférát teremt. TEST-20 A földi sor lámpái pirosak, a felső sor egyes lámpái fehérek, mindkét oldali áramlási lámpák narancssárgák és sárgák, a felszíni fény világos narancssárga, a hangsúly az áramlási lámpák sárga erősítésén van: a földi sor lámpái túlzott piros hátteret okoznak, a felső sor fehér fénye hangsúlyos, a felszíni fény pedig lágy narancssárga fénnyel vetül a színpadra, erősítve az áramló fényeket, hogy a háromdimenziós térérzet hangsúlyosabb legyen.

(Az 1-20. TESZT jegyzetei a Matsushita Electric Works "STAGE & ENTERAINMENT LIGHTING" című kiadványából származnak.)