Világítás és színpadi világítás alkalmazása

A világítás a színpadi előadásokhoz szükséges világítás. A világítástervező a forgatókönyv előadási tartalmának, valamint a cselekménynek megfelelően tervezi meg az előadás témájának és tartalmának megfelelő világítást. A színpadi világítóberendezéseket és a különféle világítási elemeket a lámpák és a lámpások helyzetének elrendezésére használják, hogy egy bizonyos fényhatást lehessen létrehozni a színpadi előadás jelenetében. A színpadi világítás hatásának hangsúlyozásakor ennek a fényhatásnak először négy funkcióval kell rendelkeznie: az egyik a közönség vizuális igényeinek kielégítése, a fényerő és a szín kontrasztjának biztosítása; a másik a színpadi előadás képének alakjának kiegészítése, amely egy vizuális háromdimenziós szerkezet és tárgyak kifejezése. A világítást a színpadi tér textúrája, háromdimenziós jellege és perspektívája szerint rendezik el; a harmadik a fény irányának, intenzitásának és színkonfigurációjának az előadás témájához és tartalmához való illesztése, a szereplők érzelmeinek és belső világának kifejezése, valamint a cselekmény bemutatása; a negyedik pedig egyfajta művészi koncepció kialakítása és egy különleges művészi hatás létrehozása. A színpadi előadóművészetben nincs tér és idő fények nélkül, és nincs látás és érzés.

A világítástechnika, mint anyagi hordozója, valamint néhány speciális, erős szakértelmet igénylő világítási módszer fontos, de az esztétikai értékkel bíró világítástervezés a döntő tényező, amiért „művészetté” válik. Az általunk követett világítási módszer makro szintű, esztétikai jelentőséggel bíró világítási módszer. Makro szintű elemzésből, vagy az esztétika befogadásának szempontjából a világítási módszerek alapvetően a következő négy típusra oszthatók.

1. A többpontos világítási módszer egy klasszikus világítási módszer. A fő fényt, a másodlagos fényt és a háttérvilágítást használja a színpadi előadók vagy jelenetek megvilágítására, tudatosan árnyékokat hoz létre az előadókon vagy a jeleneteken, így világos és sötét váltásokat eredményez, és fokozza a háromdimenziós hatást és a térhatást. A világítás a színpadmodellezés legfontosabb eszköze. 2. A nagy síkvilágítási módszer azt jelenti, hogy minden fény az előadókra és a jelenetre vetül, prioritásuktól függetlenül, így az előadók és a jelenet felülete egyenletes fényerőt alkot, amely nem emeli ki és nem rejti el az előadók és a jelenet jellemzőit, lehetővé téve a közönség számára, hogy mindent egy pillantással lásson.

Ennek a világítási módszernek az az előnye, hogy a fényt alapvetően egyszerre állítják be, és később nem kell áthelyezni, valamint jobban eltávolítja az árnyékokat. A hátránya, hogy a fénynek nincs hierarchiája, és nincs fény-árnyék varázsa. 3. Virtuális világítási módszer Főként speciális lámpákat használ a természetben előforduló időjárás vagy a társasági életben előforduló fény utánzására, ami a természetes szimulációhoz hasonló hatást eredményez, amit szimulált világítási módszernek is nevezhetünk.

A virtuális világítási módszer jellemzője, hogy csak egy fő fényirány van, és az egész jelenetben csak egyetlen fő fényforrás van. Természetesen az egyetlen fő fényforrást gyakran több lámpa okozza, és ritkán egyetlen lámpa. Függetlenül attól, hogy főfényről, segédfényről, háttérvilágításról, effektfényről vagy díszvilágításról van szó, van egy realisztikus alap, azaz a fényforrás megtalálható a jelenetben.

Milyen környezet van, milyen fény van; milyen fény van, kell lennie egy környezetnek, amely ezt a fajta fényt előállítja. A környezet integrálódik a fénnyel, akárcsak egy természeti vagy valós jelenet, valóságos és természetes. Negyedszer, a dekoratív világítási módszer bizonyos világítóberendezések használatára utal, amelyek absztrakt mintákat hoznak létre a kép hátterén, vagy folyamatosan változó háromdimenziós "fény" alakzatot hoznak létre a jelenetben, amelynek nincs közvetlen kapcsolata az előadóval. Főként a hangulat díszítéséhez és visszaadásához diavetítőt vagy mintázólemezzel ellátott reflektort használnak minták kivetítésére gézre, függönyre vagy füstre.

Használjon különféle számítógépes lámpákat és lézerfényeket 2D-s vagy 3D-s fényformák kivetítéséhez a jelenetre vagy a levegőbe. Világítástervezőként figyelembe kell venni, hogy a fény nemcsak megvilágítást biztosít, hanem hangulatot teremt és tetőpontot is teremt. A színpadi térbeli előadás fontos eszközeként a világítás egyre fontosabb szerepet játszik a színpadművészetben.

A pusztán világítási igényekből adódóan a világítás aktív szerepet játszik, fokozatosan aktívan részt vesz az előadásban. A fény spirituális sugárzási hatással bír. Miután behatol a dráma érzelmi hullámaiba és integrálódik az előadással, a színpadi fény érzést és izgalmat kelthet a közönségben, ezáltal pszichológiai rezonanciát és gondolkodási asszociációt generálva. A fény színének változását az előadás hangulatával és érzelmeivel kell ötvözni.

A fény művészi koncepciójának megalkotása a színpadi fény szublimációja, a túlzás, a konnotáció és az elmélyülés művészi kifejezése, a színpadi fény kifejezőerejének keresése a külső vizuális intuíciótól a pszichológiai, belső világig, és az érzelmek kifejezése a fényen keresztül. A színpadi fény művészi koncepciójának megalkotása, több ezer szó, egyetlen pontra koncentrálva, az érzelmek kifejezésére szolgál. A művészi koncepció megalkotása a "szeretet" "új vérét" fecskendezi a színpadi karakterekbe, a díszletekbe, az érzelmekbe és a hangulatba, hogy a közönség gazdag és színes asszociációkat és élvezetet nyújthasson a művészet élvezetéhez.

Ugyanakkor gazdagítja a színpadi fény kifejezési szókincsét, élénkebbé és változatosabbá teszi a színpadi előadást, ritmikus színpadi teret alakít ki.