A színpadi világításról beszélünk

1. A világításról beszélve Bármely drámai előadáshoz, a nappali szabadtéri előadások kivételével, világítási rendszerre van szükség. És ha a világítás a színpadi világítás egyetlen funkciója, akkor amíg egy fénycsövekből álló csoportot helyeznek el a színpadon, sima és egyenletes fényt biztosíthatnak a színészek és a díszletek számára. Nyilvánvaló azonban, hogy a színpadi világítás hasznosabb, mint az általános világítás. Egy hatékony színpadi világítási rendszer összekapcsolhatja a produkció vizuális elemeit, és növelheti a közönség előadásélményét.

(1) Mi a „színpadvilágítás”? A színpadvilágítás sokszínű és szabályos. Legfontosabb jellemzője, hogy a fények színének változásával képes a közönség érzelmeit ingadozni, és közelebb állhat a cselekményhez és a szereplők érzelmeihez. A színpadvilágítás a következőket foglalja magában: 1. Elülső lámpák (a nézőtér feletti mennyezeten lévő kifutó lámpái), amelyeket általában felületi világításként használnak. 2. Négy sor lámpa a színpadon (az első sor a színészek arcát világítja meg, a második sor a színészek feje tetejét világítja meg háromdimenziós hatást keltve, a harmadik sor a mögöttük lévő lámpákat, a negyedik sor pedig a díszletet világítja meg). 3. A bal és jobb oldali lámpák. Ezek a színpadi világítástervező feladatai.

Különböző fények, színfoltok és szögek rendezhetők és kombinálhatók, így több ezer különbözően megtervezett fény hozható létre. Ez nemcsak a színészek kifejezéseit és mozgását gazdagítja, hanem egy másik időt és teret is teremt, különösen atmoszférateremtés és hangulatfokozás szempontjából. Szinte ugyanaz a funkciója, mint a zenének, azzal a különbséggel, hogy a könnyedséget és a színeket használja a cselekmény szimbolizálására és utalására. A szöveget példaként véve, a színészek és a díszletek valóságosak, a fény pedig virtuális. A tervezőknek agyi erőre és technológiára van szükségük az olyan absztrakt melléknevek kifejezéséhez, mint a "melankólia" és a "bánat".

Tehát amikor egy darab előadását nézed, nincs szükséged narrációra vagy szövegre, de a színpadi tónusból és fényerőből megértheted az évszakot, az éghajlatot, az időt és a szereplők érzelmi változásait. Általánosságban elmondható, hogy a vígjátékok meleg színeket használnak, míg a tragédiák hideg színeket. Természetesen a tónusok nélküli árnyékok is nagyon hatékony kifejezési módok, és a rendező világításról alkotott elképzelése valójában az egyik fő tényező számára, hogy fenntartsa az egész darab egységes stílusát. Általánosságban elmondható, hogy a halvány fényt tragédiákban és horrorfilmekben használják, az erős fények pedig a meleg és optimista témához tartoznak.

(2) A világítás funkciója (1) Szelektív láthatóság és koncentráció: A színházban gyakran használunk egy mondatot a világítás funkciójának leírására: „Csak azt mutatjuk a közönségnek, amit meg akarunk mutatni nekik.” Megvilágítjuk azokat a részeket, amelyeket meg akarunk mutatni a közönségnek, a többi részt pedig sötétben hagyjuk; ezért a szelektív láthatóság a fények réteges és szelektív megvilágítása a színpad elhelyezkedése vagy a szereplők fontossága szerint. És mivel az emberi szem különösen érzékeny a fényre, amikor a színpad még megvilágított, a közönség a tekintetét az erős fényre fókuszálja; más szóval, a fény egyenértékű azzal, mintha a közönséget a színpad fényszóróinak megvilágítása közben bármikor a kulcsfontosságú pontok megtalálására vezetnénk.

(2) A térbeli és időbeli viszonyok bemutatása: Egyes jelenetekben az időhöz és térhez kapcsolódó feltételeket sejtetik vagy implicitálják. Például a jelenet egy adott év egy bizonyos napjának reggelén vagy délutánján játszódik, és a drámai terekben a valós idő válik azzá az alapvető feltétellé, amelyet a világítástervezés követhet a fényforrás irányának és színének meghatározásához, például: a fény segítségével kelthető a délutáni napfény, a téli kora reggeli fény vagy az őszi juharfalevél hatása stb. (3) A színpadi képernyő színezése a hangulat megteremtéséhez: A színpadi tér egy vászon, és a színpad, a díszletek, a ruházat és más tárgyak fények nélkül nem láthatók, így a fény a rendezők és tervezők eszköze, az ecsetek és a festékek, amelyek apránként színezik a színpadképet.

Ennek kettős jelentése van: az egyik az, hogy a díszleteket és a jelmezeket a közönség látja, azok eredeti színét mutatva; a másik pedig maga a fény színe, amely egy bizonyos hangulatot és hatást teremthet a színpadon; Például a lámpák színes fényét gyakran két rendszerre osztják: az egyik hideg színű fény, a másik meleg színű fény. A hideg színű fény főként kék, míg a meleg színű fény sárgás vagy vöröses. Teljesen különböző érzékszervi érzések, ez az alapvető érzés és a hangulat beállítása segítheti a színészeket a színpadon való előadásban és cselekvések végrehajtásában, ami a színpadi világítás által elért hatás. (4) A tér és a forma alakítása: A színpadi világítás világosan kettéoszthatja a színpadi teret, elválaszthatja az egyes előadási területeket, valamint a hátteret, a középteret, az előteret és a többi szintet, bemutathatja a színpad mélységélességét, és teljes vizuális hatást érhet el. Továbbá a világítás nagyon fontos szerepet játszik a térkihasználásban a különböző színházi formákban is.

(3) Hogyan készítsünk világítást? A előadóművészet nagy jelentőséget tulajdonít a gyakorlati tapasztalatnak, így a világítás művészetét tanulók az elmélet elsajátítása és az osztálytermi eszközök használata mellett a gyakorlati tapasztalat is hatalmas súllyal bírnak. A kezdők olyanok, mint a kis tanoncok, akik a mestert követve állítják be a szöget és helyezik el a színes papírt... A tényleges működtetésen keresztül folyamatosan gyűjtik a tapasztalatokat.

A színpadi világítástervezés első lépése – természetesen – a forgatókönyv elolvasása!! De az olvasás fókusza és szöge eltér a színészekétől. Ritmus, intenzitás, szín. Mivel a tervezés egy ilyen absztrakt előadóművészet, a legtöbb tervező úgy gondolja, hogy a tanulásban a legfontosabb az élet megértése, és az életben minden figyelemre és törődésre méltó. A személyes életben kacérkodhatsz a zenével, a művészettel, a történelemmel vagy a kínai költészettel, az ősi festményekkel stb.

Valójában az információk befogadása és a művek megfigyelése nagyon fontos. A világítástervezést meg kell beszélni a rendezővel, a díszlettervezővel és a sminkessel a további kommunikáció és kompromisszumok érdekében, hogy egységes értelmezési nézőpontot találjanak. Természetesen a próbák sem maradhatnak el.